A libertarianizmus azoknak a politikafilozófiai ágazatoknak és mozgalmaknak a gyűjteménye, amelyek a szabadságot teszik legfőbb elvüknek. A libertáriusok a politikai szabadságot és függetlenséget, a választási szabadságot, az önkéntes társulást és az egyéni ítélethozatalt hirdetik az államhatalommal szemben.
Mindenki önálló egyéniség - lehet olyan társadalom, ahol ezt alapvető értéknek tekintik?
Áttekintés - Mi az, hogy "libertárius"?[]
A libertárius (vagy libertariánus) nézetrendszer szerint az egyéni jólétet, boldogságot és a társadalmi harmóniát legjobban a lehető legnagyobb személyes szabadság szolgálja. Ebben egyezik az anarchista hozzáállással, azonban az erőszak alkalmazását automatikus az előző elvek megsértésének tekinti, ezért az erőszakot elveti.
E filozófiát libertariánizmusnak, vagy klasszikus liberalizmusnak nevezzük, megkülönböztetve a mára eredeti értelmét már nagyrészt elvesztett liberalizmustól.
A libertáriusok szerint a társadalmi rend az egyének békés együttműködése révén, külső hatalom beavatkozása nélkül jön létre. Szükségtelen a szabad piac működésébe való bármilyen beavatkozás, mint a kereskedelem szabályozása, a kábítószerek tiltása, a fegyvertartás korlátozása, stb. Mivel ezeket tevékenységeket jelenleg főleg az állam végzi, a libertáriusok az állam lehető legkisebb méretűre való csökkentését szorgalmazzák.
Az állam szükséges méretéről némiképp eltérnek a vélemények. Az egyik véglet szerint bizonyos alapfeladatokat, mint a közrend biztosítása, az igazságszolgáltatás, vagy az ország védelme, továbbra is az államnak kellene ellátnia. Ők minarchisták, a minimális állam hívei. A másik véglet szerint még az előbb felsorolt feladatokhoz sincs szükség az államra, így teljesen fel kellene számolni azt, és mindent a magánszektorra kellene bízni. Ezt hívjuk anarcho-kapitalizmusnak.
A legtöbb filozófiai, politikai irányzattal - különösen a ma legelterjedtebb szocializmussal, és annak változataival, a kommunizmussal, a fasizmussal és a szociáldemokráciával - ellentétben nem pusztán ideológiákon, hanem az osztrák közgazdaságtani iskola gazdasági és társadalmi elméletei révén szilárd elvi alapokon nyugszik. Az osztrák iskola a gazdaságtudomány fő irányzataitól eltérően nem egységes tömegként kezeli az embereket, ami a részben a különféle mérések, statisztikák alapján kialakított egyenletek szerint viselkedik, hanem felismeri, hogy minden ember önálló, különbözik a többiektől, és ezért más dolgokat tart fontosnak és mások a vágyai.
Kapcsolódó oldalak[]
- Szakértői kormányzás
- Anarchizmus