Komplex Instrukciós Program

A csoportmunka személyiségfejlesztő hatásait használó oktatási módszertan.

A Komplex instrukciós programban a tanár célja az, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú munkavégzésre, tudatosítja, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre." (Cohen, E. G.: Designing Groupwork. Teacher College Press, New York, 1994.)

Bevezető

A Magyarországon használatos csoportmunkán alapuló módszerek és a Komplex Instrukció módszer - hasonlóságuk ellenére - abban különböznek hogy ez utóbbiban kizárólag a csoportmunka eredményeit felhasználva van lehetőség az egyéni feladatok megoldására.

A program által javasolt érdekes, több megoldást kínáló, sok önálló munkát igénylő feladatok innovatív probléma-megoldást, alkotó gondolkodást, leleményességet, művészi (zene dráma tánc rajz stb.) képességet igényelnek. Ezek a feladatok az eszközök (szótárak, lexikonok, televízió, videó, fotó, diagram, táblázat stb.) széles skáláját igénylik. A feladatok nyitott végűek - amelyek elősegítik a gyerekek egymás közötti interakcióját - és egy központi téma köré csoportosulnak. A cél a feladatok összeállításánál a gondolkodás fejlesztése a téma több oldalról történő megközelíthetősége megértése feldolgozása.

Ha egy feladatnak nem csak egyetlen helyes megoldása van akkor lehetőség nyílik a cél több úton történő megközelítésére az eszközök sokféleségének felhasználására.

Az órai munka során fontos a tanári utasítás beavatkozás visszaszorítása a gyerekek önálló a kiosztott tanulói szerepeknek megfelelő munkavégzésének erősítése, a szerepek óráról órára történő rotációja. Ez a rotáció biztosítja a különböző helyzetekben való megfelelést az eltérő képességek kibontakoztatását.

Ez a fajta csoportmunka nem teszi lehetővé a szeparált egyéni munkát mivel a feladat elvégzéséhez meghatározott idő áll rendelkezésre tehát a közös munkára egymás segítségére szükség van. Ha a feladat átgondolt összetett gondolatokat mozgató akkor egyedül egy tanuló segítség nélkül nem tudja teljesíteni. Tehát az egymásrautaltság a munka során meghatározó. A módszer célja a gondolkodás fejlesztése a közös munka végzése. Ez a fajta csoportmunka szemléletbeli váltást kíván a tanulóktól.

A módszer elvei

1. Differenciált, nem rutinszerű feladatok alkalmazása, ez minden esetben nyitott végű, több megoldást kínáló, sokféle, eltérő képességek mozgósítására alkalmas feladatokat jelent.
2. A felelősség megosztásának elve magába foglalja az egyén felelősségét a saját és a csoport teljesítményéért, illetve a csoport felelősségét az egyén teljesítményéért.
3. A tanulók munkájának ellenőrzése a normákon és a szerepeken keresztül történik. A közös munkában az alábbi együttműködési normák betartása valósul meg:

• „Jogod van a csoporton belüli segítségkérésre bárkitől.”
• „Kötelességed segíteni bárkinek, aki segítségért fordul hozzád.”
• „Segíts másoknak, de ne végezd el helyette a munkát.”
• „Mindig fejezd be a feladatod.”
• „Munkád végeztével rakj rendet magad után.”
• „Teljesítsd a csoportban kijelölt szereped.”

1. A fenti normák kifüggesztve láthatók az osztály falán, és minden alkalommal emlékeztetik a tanulókat a csoportmunka lényegére, alapelveire. A normák együttes alkalmazása lehetővé teszi a tanulók számára egymás viselkedésének ellenőrzését. A munkában minden tanulónak meghatározott szerep jut, ezek az egymást követő csoportmunkák során cserélődnek, rotálódnak. Ez a szerepváltás segíti elő a képességek sokoldalú fejlesztését, a státusprobléma kezelését. A szerep mindig a feladat típusától és a csoport létszámától függ. Az ideális csoportlétszám 3-5 fő. A foglalkozások során az alábbi tanulói szerepek alkalmazása a leggyakoribb: kistanár, beszámoló, jegyzetelő, anyagfelelős, rendfelelős. A szerepek száma függ a csoportlétszámtól. Esetenként egy tanulónak lehet több szerepe is, illetve a fentieken kívül más szerepek is előfordulhatnak (pl. időfelelős, konfliktuskezelő stb). A szerepek rotációja alapkövetelmény. A szerepeken keresztül mindenkinek meg kall tanulnia a munka irányítását, a beszámolást, a helyes, zökkenő- és balesetmentes munkavégzést, végeztetést.

A szerepek változnak, így a tanulók átélhetik a szerepeket.

• "Kistanár": Feladata hogy megbizonyosodjon arról hogy mindenki érti-e a faladatot a csoporton belül. Ha szükséges ő kéri a tanár segítségét.
• "Beszámoló": Feladata az osztály tájékoztatása a csoport feladatának eredményéről.
• "Jegyzetkészítő": Feljegyzéseket készít a csoportvitákról, összefoglalja a csoport munkáját összeállítja a csoport írásbeli munkáját.
• "Anyagfelelős": Biztosítja az összes eszközt a csoport munkájához. Kiegészítő forrásanyagot gyűjt (például szövegeket szótárat folyóiratot stb.). Ellenőrzi segíti az eszközök felhasználását. Bevonja a csoport tagjait az eszközök segédanyagok kezelésébe munka utáni elpakolásába.
• "Rendfelelős": Segíti a csoport kommunikációját. Segíti megoldani a csoporton belüli konfliktusokat. Ösztönzi a csoporttagokat a munkában való aktív részvételre.

1. A csoporton belül kialakult hierarchia, rangsor kezelése az eltérő, sokféle képesség mozgósítására alkalmas feladatokon keresztül megváltoztatható. A pedagógus feladata annak tudatosítása, hogy nincs olyan tanuló, aki minden képességben kiváló, de mindenki számára van olyan feladat, melyet maradéktalanul meg tud oldani, valamint egyedül senki nem olyan tájékozott, mint a csoport együttesen. Az együttműködési normák és a tanulói szerepek kialakításának már az iskolába kerülés pillanatától kezdve fontos célja annak biztosítása, hogy a diákok mind jobban megértsék a velük szemben támasztott elvárásokat, és a felső tagozatot elérve képesek legyenek direkt tanári irányítás nélkül is dolgozni.
2. A tanár szerepe szintén változik. A hagyományos csoportmunkánál a tanár hajlamos a direkt beavatkozásra, irányításra. Ennél a módszernél a beavatkozás szükségtelen. Az együttműködési normán keresztül a tanár hatalmát átruházza a tanulókra. A rendszer megfelelő működése esetén a tanár feladatainak egy részét maguk a diákok végzik el. A tanulók csak végső esetben fordulnak segítségért a tanárhoz, hisz lehetőségük nyílik a feladat megbeszélésére egymás között. A csoportban a tanulónak a korábbitól eltérő szerepek jutnak: kérdez, előad, beszerzi az anyagot, elsimítja a konfliktusokat stb. A szerepek az egymást követő csoportmunkák során cserélődnek. Ez elősegíti a csoporttagok közötti együttműködést, a szerepek elsajátítását, a mások iránti tisztelet kialakulását.
3. A tanár munkája során szakít a rutin-döntéshozatallal. Reagálása attól függ, hogy a csoport milyen úton hajtja végre a feladatot, és a meglévő státuszprobléma milyen jellegű beavatkozást igényel. A feladatok jellege megkívánja, hogy új és differenciált feladatokat és módszereket alkalmazzon, ezzel késztetve absztrakt gondolkodásra a tanulókat. Az egyéni feladatot pedig úgy kell meghatározni, hogy a diáknak szüksége legyen a csoportfeladat eredményére, vagyis máris jelentkezik annak igénye, hogy a közös csoportfeladat végrehajtása megfelelő színvonalú legyen az egyéni továbbhaladás érdekében. Az elvek betartása tudatos, logikus munkaszervezést kíván.
4. A Komplex instrukciós programban a csoporttevékenység az osztálytermi munka magja, de alkalmazása nem kizárólagos. A csoporttevékenység beépül a tananyagba. A tanárok a módszert akkor alkalmazzák, amikor a cél a konceptuális tanulás, a magasabb rendű gondolkodás és a tartalom mély megértése. Továbbra is módszereink közé tartozik az ismeretek tényszerű közlése, a frontális osztálytanítás. A Komplex instrukciós program alkalmazására lehetőség van többek között egy anyagrész összefoglalásánál, egy új tananyagrész előkészítésénél, de új ismeret szerzésére és feldolgozására is alkalmat adhat. Ezt a módszert a tanítási órák körülbelül egyötödében alkalmazzuk.
5. A csoportmunka elemei a csoport-feladatlapok, a háttér információt nyújtó adatlapok, az egyéni feladatlapok, illetve a munkához szükséges eszközök, anyagok. Bár az órai munka legfontosabb része a csoportfeladat, a munka minden esetben egyéni feladatmegoldással zárul.

Magyar eredmények

• Közel kétezer hátrányos helyzetű hazai diák esetében már bizonyította a Komplex Instrukciós Program, hogy képes a hatékony felzárkóztatásra.
• A „hejőkeresztúri modell” néven is ismert módszert alkalmazó iskolákban csökkent az agresszió és a hiányzások száma, erősödött a szülőkkel való együttműködés és jobbak lettek a diákok eredményei.

Források

• Kovácsné Dr. Nagy Emese: Komplex Instrukciós Program / H2O
• Dr. Nagy Emese: Komplex Instrukciós Program / Gallup
• A Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában „Több mint csoportmunka” című könyv a program elméleti hátterét és gyakorlati szempontjait egyaránt bemutatja.