I. Humanista Kiáltvány

Az Első Humanista Kiáltvány történeti dokumentummá lett nyilvánítva, helyébe a III. Humanista Kiáltvány lépett.

Vajon mennyi embert képes a Humanista Kiáltvány egyetértésre juttatni?

A kiáltvány sok elme terméke. Úgy tervezték, hogy egy fejlődő nézőpontot képviseljen, nem pedig új hitvallást. Azok a személyek, akiknek az aláírása megjelenik, ha külön nyilatkozatokat írtak volna, különféleképpen fogalmazzák meg a javaslatokat. A dokumentum jelentősége az, hogy több mint harminc ember jutott megállapodásra alapkérdésekben, és hogy ezek az emberek kétségkívül mértékadóak sok olyan ember számára, akik egy új filozófiát kovácsolnak a modern világ anyagaiból.

- Raymond B. Bragg (1933)

Eljött az idő a vallásos meggyőződés radikális változásainak széles körű elismerésére a modern világban. Elmúlt az idő a hagyományos hozzáállások puszta felülvizsgálatához. A tudomány és a gazdasági változások megrontották a régi hiedelmeket. A világ vallásainak szükségszerűen meg kell birkózni az új feltételekkel, amelyeket jelentősen megnövekedett tudás és tapasztalat teremtett. Az emberi tevékenység minden területén a létfontosságú mozgás egy őszinte és explicit humanizmus irányába halad. Annak érdekében, hogy a vallásos humanizmust jobban megértsük, mi, alulírottak, bizonyos kijelentéseket akarunk tenni, amelyeket úgy gondolunk, hogy kortárs életünk tényei bizonyítják.

Nagy a veszélye annak, hogy a vallás szó végleges, és mi úgy gondoljuk, hogy végzetes, azonosuljon azokkal a doktrínákkal és módszerekkel, amelyek elvesztették jelentőségüket és képesek voltak megoldani a huszadik században az emberi élet problémáját. A vallás mindig is eszköz volt az élet legmagasabb értékeinek megvalósítására. Végüket a teljes környezeti helyzet (teológia vagy világkép), az abból eredő értékek értelmezésének (cél vagy ideál) és a kielégítő élet megvalósításához létrehozott technika (kultusz) értelmezésével érik el. Ezen tényezők bármelyikének megváltozása a vallás külső formáinak megváltozásához vezet. Ez a tény magyarázza a vallások változékonyságát az évszázadok során. De a vallás minden változásán keresztül állandó marad az értékek tiszteletben tartása iránti törekvésében, amely az emberi élet elválaszthatatlan vonása.

Manapság az ember nagyobb ismerete az univerzumról, tudományos eredményeiről és a testvériség mélyebb megértése olyan helyzetet teremtett, amely a vallás eszközeinek és céljainak új megfogalmazását követeli meg. Ez a létfontosságú, félelem nélküli és őszinte vallás, amely képes a megfelelő társadalmi célok és személyes megelégedések elérésére, sok ember számára a múlt teljes megszakításának tűnhet. Noha ez a kor óriási adósságot hordoz a tradicionális vallásokkal szemben, mindazonáltal nyilvánvaló, hogy minden vallást, amely a mai szintetizáló és dinamikus erõvé válik, ennek a kornak a szükségleteihez kell igazítani. Egy ilyen vallás megalapozása a jelen legfontosabb szükséglete. Ez a felelősség, amely ezen a generáción múlik. Ezért megerősítjük a következőket:

ELSŐ: A vallási humanisták az univerzumot önmagában létezőnek, és nem teremtettnek tekintik.

MÁSODIK: A humanizmus úgy véli, hogy az ember a természet része, és hogy egy folyamat eredményeként jött létre.

HARMADIK: Az élet szoros kapcsolódásait látva a humanisták úgy találják, hogy az elme és a test hagyományos dualizmusát el kell utasítani.

NEGYEDIK: A humanizmus felismeri, hogy az emberiség vallási kultúrája és civilizációja, - amint azt az antropológia és a történelem egyértelműen ábrázolja - egy fokozatos fejlődés eredménye, mely a természeti környezet és társadalmi örökség kölcsönhatásainak sorozata. Az egy kultúrába született egyént nagyrészt ez a kultúra formálja.

ÖTÖDIK: A humanizmus állítja, hogy a modern tudomány által ábrázolt világegyetem természete elfogadhatatlanná teszi az emberi értékek természetfeletti vagy kozmikus érvényesítését. A humanizmus nyilvánvalóan nem tagadja a még fel nem fedezett valóság lehetőségeit, ám ragaszkodik ahhoz, hogy a valóságok létezésének és értékének meghatározása intelligens kutatás és az emberi igényekhez való viszony értékelése útján történjen. A vallásnak a tudományos szellem és módszer fényében kell megfogalmaznia reményeit és terveit.

HATODIK: Meggyőződésünk, hogy túlhaladottá váltak a teizmus, a deizmus, a modernizmus és az „új gondolat” egyéb változatai.

HETEDIK: A vallás olyan tevékenységekből, célokból és tapasztalatokból áll, amelyek emberi szempontból jelentősek. Semmilyen emberi nem idegen a vallásoknak. Ide tartozik a munka, a művészet, a tudomány, a filozófia, a szeretet, a barátság, a kikapcsolódás - mindez kifejezi az intelligensen kielégítő emberi életet. A szent és a világi elválasztását már nem lehet fenntartani.

NYOLCADIK: A vallási humanizmus célja az emberi személyiség kiteljesedése az ember életének vége előtt, fejlődését és beteljesülését keresi itt és most. Ez magyarázza a humanisták társadalmi elkötelezettségét.

KILENCEDIK: Az istentiszteletben és az imában alkalmazott régi hozzáállás helyett a humanisták vallásos érzéseiket egyéni életükben megnyilvánuló magasabb fokú érzékenységben, és a társadalmi jólétre való összehangolt törekvésben fejezik ki.

TIZEDIK: Ebből következik, hogy nem lesznek azok az egyedülállóan vallásos érzelmek és attitűdök, amelyek eddig a természetfeletti hithez társultak.

TIZENEGYEDIK: Az embernek meg kell tanulnia szembenézni az élet nehézségeivel, felismerve azok természetességét és előfordulását. Az észszerű és érett hozzáállást az oktatás elősegíti, és a szokás erősíti. Feltételezzük, hogy a humanizmus a társadalmi és mentális higiénia útját követi, és visszaveti a szentimentális és irreális reményeket és a vágy-vezérelt gondolkodást.

TIZENKETTEDIK: Abban a meggyőződésben, hogy a vallásnak egyre inkább az élet örömére kell törekednie, a vallásos humanisták célja az emberben élő alkotószellem kibontakoztatása és a nemes életcélok megvalósításának ösztönzése.

TIZENHARMADIK: A vallási humanizmus vallja, hogy minden egyesület és intézmény az emberi élet kiteljesítését szolgálja. Ezen szervezetek és intézmények intelligens értékelése, átalakítása, ellenőrzése és irányítása az emberi élet javítása céljából a humanizmus célja és programja. Természetesen a vallási intézményeket, azok szertartásait, működését és közösségi tevékenységeit minél előbb meg kell újítani, ameddig szükséges, hogy a modern világba eredményesen illeszkedve tudjanak működni.

TIZENNEGYEDIK: A humanisták szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a meglévő birtoklásra és profitra törekvő társadalmi berendezkedés elhibázottnak bizonyult, és hogy a módszerek, az ellenőrzés és motiválás radikális változtatását meg kell indítani. Egy összehangoltabb és együttműködőbb gazdasági rendet kell megvalósítani annak érdekében, hogy az erőforrások méltányos eloszlása megvalósítható legyen. A humanizmus célja egy szabad és egyetemes társadalom, amelyben az emberek önként és értelmesen együttműködnek a közjó érdekében. A humanisták közös életet várnak el egy közös világban.

TIZENÖTÖDIK egyben UTOLSÓ: Állítjuk, hogy a humanizmus: (a) az életet igenli, inkább mint korlátozza; b) törekszik az élet lehetőségeinek kiaknázására, semmint meneküljön azoktól; c) törekszik a kielégítő élet feltételeinek megteremtésére mindenki számára, nem csak a kevesek számára. E pozitív erkölccsel és szándékkal a humanista szempontok szerint kialakulnak a humanizmus további technikái, célkitűzései és feladatai.

Tehát ezek a vallásos humanizmus tézisei. Noha apáink vallásos formáit és ötleteit már nem tekintjük megfelelőnek, elkötelezettek vagyunk az emberiség további jóléte iránti törekvésre. Az ember végre megérti, hogy egyedül ő felelős álmai megvalósításáért, és hogy önmagában van a képesség ennek megvalósításához. Az intelligenciáját és az akaratát e feladatra kell összpontosítania.

Forrás

• https://americanhumanist.org/what-is-humanism/manifesto1/
• http://tudastar.unitarius.hu/dok/Hit-es-Humanizmus.pdf Magyar fordítás