Alternatív Gazdaság lexikon
Advertisement

A két szerző az 1950-es évek elején fogott kutatásba a Heves megyei Átányon, a budapesti Néprajzi Múzeum kiküldetésében. Eleinte pusztán a dokumentálás céljával, később azzal a tervvel, hogy monográfiát adnak ki a faluról. Kéziratát a szerzők 1966 augusztusában zárták le, utána már csak a bevezetőbe és az összefoglalásba illeszthettek be néhány kisebb pótlást.

Külföldi kollégák és intézmények nagyvonalú segítségével a kutatás eredményeiből tematikus bontásban három monográfia-kötet született, amelyek angolul és németül jelentek meg Chicagóban, Göttingában és Koppenhágában.

A könyvek külföldön ismertté váltak, bekerültek az egyetemi oktatásba, néprajzi és antropológiai művekben hivatkoztak rájuk, egyes részleteiket beiktatták szöveggyűjteményekbe, vitákat rendeztek róluk - itthon azonban jószerivel ismeretlenek maradtak.

Az önellátó gazdák helyzete[]

részletek a bevezetőből

Az átányiak úgy tudták, hogy az egész társadalomban a falusiak dolgoznak a legtöbbet, a legnagyobb fáradsággal. „Télen napról napra a vesződés a jószággal, nyáron ki a határba, keljünk napkelte előtt. Nyáron a nagy hőség, ősszel a hideg szél és az eső... " Ennek ellenére büszkeséggel töltötte el őket függetlenségük, az, hogy nem „más keze-lába, mint az uradalmi cseléd". A családi önellátás ideológiájának ez a függetlenség adta a gerincét. „Az én kenyerem abból a búzából van, amit én vetettem" - mondta Kakas József. A gazdát, „aki az adóját arra az évre kifizette, senki se háborgatta a telkén". Maga osztotta be saját magának, családjának, lovának, ökrének a munkáját. Ez a függetlenségérzés adott bizonyos fölényérzetet a néprajzi gyűjtőkkel szemben is, akik alkalmazottak, „mások ajtajára járnak". Terepmunkánk idején, az 50-es években a beszolgáltatás, adó, rendőri intézkedések szorításában is ez a függetlenség, szabadság vagy legalábbis az erre való törekvés adta az erőt és az örömet mindennapi munkájukhoz. A szerzőknek ezzel a könyvvel az volt az egyik fő céljuk, hogy ezt a paraszti önérzetet és a belőle fakadó méltóságot megörökítsék.

Átány már egy modernizált Magyarország része volt. Az átányiak már mintegy ötven éve jártak városi munkára, és a község mezőgaz- dasági termékeinek mintegy a felét különböző csatornákon át a nemzeti piac szívta föl. Átány tehát szilárdan be volt kapcsolva az ország közgazdasági rendszerébe. De termékeiknek a felét mégiscsak maguk fogyasztották el az átányiak, tehát tekintélyes mértékben önellátók is voltak

A mezőgazdaság „szocialista átszervezésével" egyre jobban korlátozódott az a terület, ahol a parasztemberek függetlensége, önálló döntése, szabadsága érvényesülhetett. A férfiak esti „tanyázása" az istállókban például azért szűnt meg, mert az utcán járőröző rendőrök beszóltak oda, ahol fény volt az istállóablakban, és mint „engedély nélküli összejövetelt" szétzavarták a jelenlévőket. (Néhol egy ideig még szalmával bedugták a kis ablakokat.)

Tartalom[]

  1. A föld
  2. Növények
  3. Az állatok értéke, haszna, gondja
  4. Munka
  5. Táplálkozás. Ételek és italok
  6. Táplálkozás. Sütés-főzés, étkezések
  7. Öltözködés, öltözetek
  8. Lakás. Az élet térbeli rendje a házban és az udvaron
  9. „Tőke", értékesítés, beszerzés
  10. Az évszakok és napszakok rendje

Összefoglalás[]

1. Készletek és szükségletek számontartása 456
2. Általános fogalmak a gazdasági gondolkodásban 460
3. Alternatívák: a hétköznapok döntései 462
4. Sorscsapások, balszerencse, felkészülés a kiszámíthatatlanra 467
5. A gazdasági emelkedés stratégiái 469
6. A paraszti életforma az arányiak szemével nézve 473

Külső hivatkozások[]

Nyomtatott kiadás: Budapest : Balassi, 1997
Előfizetéssel támogatható a Balassi kiadó: https://www.szaktars.hu/balassi/view/fel-edit-hofer-tamas-aranyok-es-mertekek-a-paraszti-gazdalkodasban-1997/
Magyar Elektronikus könyvtárból letölthető: URL: https://mek.oszk.hu/04900/04950
URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-7483
Advertisement