Mese a kaméleonokról
Írta: Prof. dr. Baracskai Zoltán
Mindenki tudja, hogy a legfrissebb tudományos kutatások szerint vannak vad, és vannak szelíd kaméleonok. A vad kaméleonok olyan gyíkok, amelyek meggyőződésüket, nézeteiket gyakran változtatják, mindig a pillanatnyi helyzethez alkalmazkodnak, és ezért az emberek undorodnak tőlük. A szelíd kaméleonok olyan gyíkok, amelyek meggyőződésüket, nézeteiket gyakran változtatják, mindig a pillanatnyi helyzethez alkalmazkodnak, és ezért az emberek imádják őket.
A vad kaméleonok létfenntartásához elegendő az egészség, az étel, a pénz és a fajfenntartás. A vad kaméleonok legfejlettebb szerve az agy. A szelíd kaméleonoknak nélkülözhetetlen az egészség, az étel, a pénz és a fajfenntartás, de amellett a létfenntartásukhoz még szükségük van boldogságra. A szelíd kaméleonoknak ugyanolyan fejlett a szívük, mint az agyuk.
A vad kaméleonoknál a gondterhelt, görcsösen koncentráló arc a divat. Az utóbbi időben megjelentek importált divatok is, melyek szerint a vad kaméleonok mosollyal álcázzák mogorvaságukat és rohanással unatkozásukat. Ők a divatos vadkaméleonok. A rohanás azonban fáradsághoz vezet, a fáradtság pedig függönyként jelenik meg a divatos vadkaméleonok és környezetük között. Homályos látásuk miatt az emberek számára ugyanolyan undorítóak, mint az ódivatú vad kaméleonok. A szelíd kaméleonok mindegyike másként mosolyog.
A vad kaméleonok a hatásukon kívül eső dolgokon is tudnak gyötrődni. Nem ismerik el tehetetlenségüket, és többféleképpen tétováznak a többféle lehetetlen között, ami végül boldogtalanná teszi őket. A szelíd kaméleonokat csak azok a dolgok ejtik gondba, amelyekre hatással lehetnek. Tudják, a legnagyobb gondok is egy idő múltán lényegtelenné válnak.
A vad kaméleonok irigyek - irigylik, ami másoknak van. Napóleon irigyelte Cézárt, ő viszont Herkulest - aki nem létező személy. A vad kaméleonok irigyelnek egy másik vad kaméleont, aki irigysége miatt szintén szomorú. Minden vad kaméleonnak van egy mesebeli Herkulese, aki miatt szenved. A szelíd kaméleonok azt élvezik, ami elérhető. A szelíd kaméleonok között mindenki meg van győződve, hogy az általa választott élvezet a legpompásabb.
A vad kaméleonoknak óriási lelkiismeret-furdalásuk van. Állandóan attól félnek, hogy a közvélemény bűneikért - a káromkodástól kezdve, az alkoholfogyasztáson keresztül a nemi életükig - elítéli őket. A szelíd kaméleonoknak nincs lelkiismeret furdalásuk. Nekik nem kell attól félni, hogy valaki elítéli őket. Káromkodásukkal színesebbé teszik beszédüket, a mértéktartó alkoholfogyasztással vidámabbá estéiket, a nemi életük pedig megkoronázza szerelmüket. Azt is tudják, ha néhányan valamely környezetben elítélnek valamit, az még nem az egész világ ítélete. Ahogy lehet olyan környezetet találni, ahol elítélik az örömöket, úgy lehet olyat is találni, ahol ezt nem teszik. A szelíd kaméleon, ha megtalálta azt a környezetet, ahol jól érzi magát, teljes erejét összpontosítja a vele való kapcsolatára. Azt is tudja, hogy azok az örömök, amik másoknak nem okoznak bántódást, megengedettek.
A vad kaméleon úgy érzi, őt senki nem szereti, ezért nincs meg benne a kellő lendület, hogy másokat szeressen. Keserves próbálkozásokat tesz, hogy megnyerje mások tetszését, túlméretezett, időben és térben eltévedt cselekedeteivel. Gyakran még cselekedetének címzettje is téves. Tudja, a boldogságért és hatalomért tenni kell, csak azt nem tudja mit. A szelíd kaméleon tudja, nem nyerheti el mindenki tetszését, és nem azokkal foglalkozik, akiknek nem tetszik, hanem azokkal, akiknek tetszik.
A vad kaméleonok üldözési mániában szenvednek, ami mindig annak az eredménye, hogy felfújják saját sikereiket. Lehet, hogy a környezet nem érzi a sikert akkorának, tehát az elismerés nem az üldöztetés miatt marad el. A szelíd kaméleonok tudják, hogy mások nem érdeklődnek a sikereik után annyira, mint ők maguk, ezért nem képzelik be maguknak, hogy valaki üldözi őket, így nem lesznek boldogtalanok, ha valaki másként látja sikerüket.
A vad kaméleonok mindig csodálják a szélsőséges hőstetteket. A szelíd kaméleonoknak a beletörődés és a lázadozás kényes egyensúlya hoz örömöt.
A vad kaméleonokat vad kaméleonok a vad kaméleonok száraz és ellentmondást nem tűrő nyelvén tanítják. Tud-e boldogságra tanítani, boldogságot tanulni, a szomorú? A szelíd kaméleonokat szelíd kaméleonok a szelíd kaméleonok egy többjelentésű nyelvén tanítják, amiben a szavak használata nem egy előre meghatározott cél felé halad. A legrosszabb, ha a beszélgetésünket egy "megálmodott végeredmény" felé tereljük. A szavaknak nincs állandó jelentése - csak értelmezése akkor és ott. A szavak csak metaforák: nincs a szövegnek mindenkori értelmezése, csak egyedi értelmezések léteznek. Az egész szóhasználat játék, ami nem afelé orientál, hogy létrehozzon egy mindenkinek felismerhető és utánozható értelmet. A szöveg gyönyörűségeit a titokzatosság és a hangulattól függő értelmezhetőség adja. Ha mindenkinek mindig és mindenhol ugyanaz a szöveg ugyanazt jelentené, akkor a gép is megtanulhatna beszélni. Csak az tud beszélgetni, aki nagyon odafigyel. Nagyon odafigyelni pedig csak az tud, aki nagyon szeret.
A vad kaméleonoknak az a verseny jelenti a sikert, aminek pénzben kifejezhető értéke is van. A nagy-vadkaméleonoknak a kis-vadkaméleonok nevelése nem jelent sikert (nem éri meg) - ezért ki fognak halni. A szelíd kaméleonoknak az együttgondolkodás a siker, aminek eredménye az ember szeretete és nevelése.
(Tudom, e pillanatban azt várják, hogy önzetlenül sok boldogságot kívánjak önöknek. Lehet hogy meglepődnek, de nem csak önöknek, hanem magamnak is kívánok rengeteg örömet. Meg vagyok győződve arról, az önök boldogsága az enyémet, az enyém az önökét gerjeszti.)