2016-ban a Microsoft alapítója és jótékonykodó Bill Gates blogjában a csirketenyésztésről írt, mint a szegénység elleni megoldásról, különösen a mélyszegénységben élők - napi 2 dollár vagy annál kevesebből élők - számára. Erre a következtetésre a Gates Alapítványon keresztül a szubszaharai Afrikában végzett munkája eredményeként jutott. Az ő szemszögéből nézve a csirkékről könnyű és olcsó gondoskodni, jó befektetésnek számítanak (a tenyésztés és a csirkénkénti 5 dolláros piaci áron történő eladás révén), és jó táplálékforrást jelentenek (tojást vagy a csirkék eladásából származó pénzt biztosítanak).
A csirketenyésztés valóban megoldja-e a globális szegénységet?[]
Egyesek kételkednek. Chris Blattman, a Chicagói Egyetem professzora, aki a fejlődő országok szegénységét, erőszakát, politikáját és politikáját tanulmányozza, nyílt levelet írt Gatesnek, amelyben azt állítja, hogy a csirkék adása a szegényeknek csak kis mértékben csökkenti a szegénységet. A kereslet és a kínálat törvényei szerint a csirkék megnövekedett kínálata le fogja szorítani az árakat, és ezzel csökkenti a csirkéket tenyésztők és eladók haszonkulcsát. Blattman szerint a készpénz adása jobb, sokoldalúbb megoldás lehet a szegénységre. Az emberek azt úgy fektethetik be, ahogyan jónak látják. Egyesek csirkéket vásárolhatnak, mások viszont horgászbotokat és tanfolyamokat vehetnek, vagy boltot nyithatnak. Úgy véli, hogy a helyi gazdaságok diverzifikált fellendítése előnyösebb, mint az egyféle modell.
Az elemzés: Pénz vagy háziállat a jobb támogatás?[]
Az egyik kísérleti kísérlet, az Ultra Poor Graduation (Nagyon szegények felemelése) program, többek között Indiában, Pakisztánban, Etiópiában, Ghánában, Hondurasban és Peruban adott jószágokat (kecskéket és csirkéket) és alapképzést az elszegényedett polgároknak. Az e hat ország programjait az Innovációk a Szegénységi Akciókban (Innovations for Poverty Action - IPA) kutatói értékelték, akik jelentős és tartós javulást tapasztaltak az életkörülményekben. A részt vevő háztartások átlagosan évi 80 dollárral kerestek többet, mint a kontrollcsoportok tagjai. A program hat országból ötben költséghatékony is volt, a pozitív megtérülés a ghánai 133 százaléktól az indiai 433 százalékig terjedt.
Az IPA kutatói az ugandai Nők Jövedelem Generáló Támogatása (Women's Income Generating Support - WINGS) programot is tanulmányozták, amely az elszegényedett nőknek 150 dolláros készpénztámogatást adott, valamint alapképzést és mentorálást az üzleti készségek megszerzéséhez. Itt a programban részt vevő háztartások átlagosan 202 dollárral kerestek többet évente, mint a kontrollcsoportok tagjai. Ezekben az esetekben a készpénznek nagyobb pozitív hatása volt, mint a csirkéknek. Sok területen ez a fajta jövedelemnövekedés elegendő ahhoz, hogy az emberek a mélyszegénység határán túlra kerüljenek.
Úgy tűnik, hogy a készpénz és a csirkék egyaránt alkalmasak az életkörülmények javítására, de ahogy Blattman elismeri, a kettőt összehasonlító végleges tanulmány még nem készült el. A szegénység problémájának eltérő megközelítései nem feltétlenül ellentétesek: kiegészíthetik és építhetnek egymásra. A sokféleség lehetővé teszi, hogy különböző emberek, különböző véleményekkel, különböző taktikákat teszteljenek és alkalmazzanak a szegénység megoldására.
A fordítás az alábbi cikk alapján készült: https://borgenproject.org/chickens-as-a-solution-to-poverty/