Részlet Bicsák Tamás: E-demokrácia tanulmányából (BME Diplomamunka, 2018)
A fenntartó felelőssége[]
A virtuális tér és virtuális közösségek szerepe megnő
Be kell látnunk, hogy az internet nem csupán lehetőségeket, hanem veszélyeket is hordoz magában – mint minden egyéb, amit az emberiség feltalált vívmány az elmúlt évezredek alatt. Egyfelől ma már szükséges beszélnünk az online csapásmérés lehetőségéről, amely pusztításának mértékét tekintve a hagyományos csapásmérő eszközökkel, fegyverekkel mérhető össze, legfeljebb annak jellege más. Az Anonymous nemzetközi hackercsoport például hadat üzent az Iszlám Államnak és lekapcsolta az általuk létrehozott Khelafabook nevű szélsőséges iszlamista Facebook- 31klónt [Ezt az ütközetet csak egy... (2015)], másfelől 800, az Iszlám Államhoz közeli Twitter és Facebook fiókot iktattak ki 2015 februárjában, egy szervezett akció keretében [Blaker (2015)]. Természetesen – a ma már bevettnek számító – kiberháború is zajlott az Iszlám Állam és az ellenségei közt, a kommunikáció meghackelése, lehallgatása, ellenséges oldalak feltörése, stb. Amíg az Anonymous egy döntően web2.0 alapon szerveződő mozgalom, igen élénk Facebook és Twitter tevékenységgel, amelynek tagjai igen gyakran nem is ismerik egymást, aközben természetesen az államok is rájöttek az online hadviselés jelentőségére. 2007-ben Észtországot példátlan súlyosságú kibertámadás érte Oroszország felől, de amerikai és izraeli kibertámadások is súlyos problémákat okoztak az iráni atomprogramban, ezt követően pedig napjainkra (2018) gyakorlatilag hétköznapivá vált az egyes államok közti kiberhadviselés, különösen Oroszország, Kína, az Egyesült Államok és Izrael erős ebben.
Ma már a nemzetközi jog és a hadijog szintjén is foglalkoznak a kibertámadásokkal, különösen azért, mert akár emberek millióinak is potenciális veszélyt jelenthet az életére [Kelemen, (2015)]. A veszély valósságát mutatja, hogy az Egyesült Államok megtöbbszörözte a Pentagon kiberparancsnokságának létszámát [Amerika kiberháborúra készül, (2013)] és elnöki jogkörré tette a megelőző kibercsapás elindítását [Obamának jogában áll... (2013)]. Hasonló reakcióként a NATO is a kollektív védelem részévé tette a kibertámadások esetén történő segítségnyújtást is [Szedlák (2014)]. Mindezen intézkedések jogosságát támasztotta alá a történelem egyik legnagyobb hackertámadása, amikor a 2016 októberében lezajlott nagyszabású kibertámadás során hackerek olyan nagy forgalmú és világszerte ismert oldalakat tettek órákra elérhetetlenné, mint a Pinterest, a Spotify, a Playstation Network, a Twitter, a Reddit, a GitHub, az Etsy, a Tumblr vagy a PayPal. A gyengeség, amelyet a támadók kihasználtak, mindössze annyi volt, hogy egy olyan szolgáltatót támadtak meg, amelyre mindegyik leállt oldalnak szüksége volt a működéséhez [Flachner, Klág (2016)] [Tóth (2016)].
A korábban már említett hackerszervezetek potenciális pusztítóképessége és a főképp diktatórikus kormányok által alkalmazott „lekapcsoljuk a közösségi oldalakat- taktika” mellett az is jól bizonyítja a szektor felértékelődését, és az általa akár közvetetten, akár közvetlenül indukálható negatív (össz)társadalmi hatásokat, hogy megjelent az ún. bérkommentelés jelensége. Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Törökország és Szerbia is lebukott már azzal, hogy fizetett bérkommentelőket 32alkalmaz, sőt kommentelő robotokat is fejlesztettek, amelyek feladata a közösségi oldalakon kormánypárti propaganda kifejtése a kommentmezőben [Hanula (2015)]. A cenzúra kapcsán általában szintén a nem demokratikus berendezkedésű, vagy annak csak látszólag eleget tevő országok tevékenységére gondolunk és erre egyébként jó okunk van. A legismertebb nemzetközi példa Kína, ahol az Aranypajzs projekt, vagy közismertebb gúnynevén a Kínai Nagy Tűzfal nemegyszer bravúros műszaki és informatikai megoldások árán (IP címek blokkolása, URL szűrés, DNS átirányítás, stb.), egész egyszerűen elérhetetlenné tesz számos tartalmat az országban, például minden Tajvanról vagy a Dalai Lámáról szóló hírt, de nem érhetőek el az országban a Twitter, a Facebook vagy a Google szolgáltatásai, ahogy a New York Times és a BBC News sem [Megerősítették a... (2012)] [A kínai nagy tűzfal... (2016)] [Élet a nagy… (2018)]. Törökországban is bevett gyakorlat, főleg országos jelentőségű bűncselekmények vagy terrortámadások után, illetve instabil belpolitikai helyzetben a közösségi oldalak lekapcsolása, amely valójában a kínaihoz hasonló – igaz, műszakilag jóval alacsonyabb színvonalú – blokkolást jelent. Utoljára 2016-ban kezdték el blokkolni a Twitter, a Facebookot, a YouTube-ot és a WhatsApp-ot, miután őrizetbe vettek 11 kurd aktivistát [Sarkadi, (2016)]. Mindezen példák is bizonyítják az online térben található óriási energiák és politikai potenciál meglétét, ahogy egyúttal azt is, hogy a demokratikus döntéshozatal web2.0 jellegűvé változtatása esetén maga az online felület válik a demokratikus rendszer kritikus infrastruktúrává, a rendszer legsebezhetőbb elemévé.
Mindez idáig a közösségi és egyéb oldalakkal szembeni agresszióról esett szó, azonban hasonló mértékű veszélyt jelenthet a maguknak az oldalaknak az ilyen viselkedése. A Facebook belső moderálási gyakorlata visszás, áttekinthetetlen és jelentős részben kiforratlan mesterséges intelligencián alapul [Bátky (2017)], így lehetséges az, hogy a vietnami háború Pulitzer-díjas fotóját gyermekpornónak minősítette [Híres háborús fotót... (2016)], hasonlóan pornográf tartalom megjelöléssel került cenzúrára a Pécsi Dóm kőtárának videóbemutatója [Varga (2018)], Rubens festményei [Megint alkottak a... (2018)] vagy épp a Willendorfi Vénusz [A Facebook szerint... (2018)]. A politikai cenzúrázás esetében is történtek hasonló fiaskók, például az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát blokkolták, mivel az oldal algoritmusa szerint Thomas Jefferson alapító atya szavai az őslakos indiánokról gyűlöletbeszédnek és uszításnak minősültek [Birkás (2018)]. Mindezen kérdések azért is jelentősek, mert a Facebook kettő milliárd felhasználóval 33bír, miközben a Föld teljes lakossága nem éri el a nyolcmilliárd főt, azaz még a többször regisztrált embereket és a „kamuprofilokat” figyelmen kívül hagyva is a világ lakosságának közel negyede Facebook felhasználó, a kommunikációjukat azonban más emberek és algoritmusok monitorozzák, és adott esetben önkényesen, a fellebbezés vagy a korrigálás lehetősége nélkül cenzúrázzák [Bátky (2017)]. Célszerű tehát elgondolkodni azon, hogy vajon mennyiben indokolt és mennyiben inkább kerülendő gyakorlat a már meglévő és magánalapokon nyugvó közösségi oldalakat használni az e-demokrácia hátteréül, azok minden kényelmi funkciója ellenére.
A felhasználók részéről[]
Mindez ideáig a cenzúra meglétének veszélyeivel foglalkoztunk, hasonlóan súlyos problémákat jelenthet azonban a web2.0 belső dinamikájából adódóan kontroll nélküli folyamatok veszélyessé válása. Lényeges szakirodalmi kritika, hogy az internet egyfajta bezárkózást, ún. „kiberbalkanizációt” indít el, ahol mindenki csak a saját világnézetének megfelelő híroldalakat böngészi, azonos gondolkodású emberekkel alakít ki és tart fent kapcsolatot az interneten, ezáltal még inkább megerősítve őt a saját, adott esetben akár téves, vagy nem kellően megalapozott világnézetében. Az efféle online szektásodást hívják még kibergettósodásnak is [Pogonyi (2006)]. Ez a kritika olyannyira jogos, hogy még empirikus kutatások is megerősítették a létezését, sőt, ami rosszabb, ez a helyzet az évek során még romló tendenciát is mutatott. Komoly példája ennek a Facebook, amely ún. szociális buborékokat gerjeszt a felhasználói körül, ahol a saját maguk által lájkolt, kommentelt és megosztott tartalmakhoz hasonlókat fog az oldal algoritmusa javaslatként feldobni, hogy a felhasználó elégedettségét növelje a számára érdekes tartalmakkal. Ez a buborék azonban veszélyessé is válhat, kizárhatja a más véleményen lévőket, építő jellegű kritikákat, fanatikus rajongást, elvakultságot okozhat, sőt, akár veszélyes, uszító, szándékos megtévesztésre építő álhírekkel is körbebástyázhatja magát a felhasználó. Hasonló problémákkal küzd a a YouTube, a MySpace és a Pinterest is [Lovász (2017)]. Az algoritmus megalkotása mögötti motiváció persze kifejezetten érthető és logikus is, hiszen egy kifejezetten felhasználóbarát álláspont, hogy olyan tartalmakat ajánljanak az embereknek, ami azokat vélhetően érdekli. A technológia által generált problémák inkább a rendszer bizonyos területeken tapasztalható kiforratlanságát mutatják és például az álhírek vagy a veszélyes tartalmak kiszűrésére a Facebook és 34Google is igyekszik algoritmusokat gyártani. Azzal azonban egyelőre semmit sem sikerült kezdeni, hogy a veszélytelen és valódi hírekből is kialakulhatnak buborékok, például, hogy egy liberális felhasználó még több liberális tartalmat fog kapni, egy konzervatív még több konzervatívat, és így tovább [Hanula (2016)] [A Facebook nem fog... (2014)].
Mindezek a tendenciák azonban jóval erősebbek, a tech-szereplők általában csupán reaktívan tudnak cselekedni és a cselekvéseiket is gyakorta igen határozott kritikák érik azok elégtelen jellege miatt. Donald Trump amerikai elnökké választása során például tömérdek teljesen alaptalan vád terjedt a Facebookon a demokratákkal szemben, például egy nem létező denveri újságra hivatkozva azt állították, hogy már a 13. FBI ügynönököt lőtték le rejtélyes körülmények közt azok közül, akik Hillary Clinton demokrata jelölt ügyeit vizsgálták. Fontos tudni, hogy nem republikánus elkötelezettségből terjedtek ezek a Trumpot segítő álhírek, hanem csupán a megosztásuk utáni reklámbevételeket kívánták a kiagyalóik megkaparintani, amit az is bizonyít, hogy korábban demokrata jelölteknek kedvező hazugságokat is állítottak.
A kritikusok közül többen kiemelték, hogy a hirdetési bevételek miatt magának a Facebooknak sem volt érdeke a kellő erélyességgel fellépni az álhírekkel szemben, így végül a közösségi oldal elég jelentős szerepet vállalt abban, hogy ki legyen a világ első számú atomhatalmának első embere [Erdélyi (2016)]. Ennél sokkal súlyosabb vád, amelyet később maga a Facebook is elismert, hogy a rohingya népirtás közvetlen előzményeként a mianmari hadsereg kifejezetten erre a célra felállított alakulatai álhírekkel hangolták a rohingya kisebbség ellen a lakosságot, miközben más álhírekkel éppen a rohingyákat tüzelték fel a többséggel szemben, így növelve a sajnálatos eseményekbe torkolló feszültséget [Mozur (2018)].
A veszélyek visszaszorításának lehetséges módozatai[]
Az e-demokrácia mellett szóló korábban bemutatott érvek miatt mindenképpen érdemes fejleszteni azt, a reprezentált veszélyek azonban szintén nem lekicsinylendőek. Összességében mivel társadalmi célokra használt műszaki vívmányról van szó, így célszerű a veszélyek kezelését technológiai és társadalmi oldalról egyaránt megközelíteni.
Technológiai megközelítés[]
Szerencsére a kormányok, terroristák vagy hackerek általi lekapcsolások és cenzúrázások ellen ma már kiváló és a gyakorlatban többszörösen kipróbált, ugyanakkor könnyen elérhető technológiák állnak széles körben rendelkezésre. Az úgynevezett elosztott rendszerek, azon belül is főleg a felhőszolgáltatók éppen azokat a kritikus gócpontokat szüntetik meg a hálózaton, amelyeket a hackerek könnyedén meg tudnak támadni, így például a 2016-os őszi nagy leállítás elképzelhetetlen egy felhő alapon működő e-demokrácia esetében, ahol, ne feledjük, ez a társadalmi működés egyik alappillérét is kikezdené [Sommerville]. A súlyosabb támadások, szándékos leállítási kísérletek, adathalászat vagy egy esetleges antidemokratikus fordulat esetén az e-demokrácia műszaki infrastruktúrájának kiváló védelmet nyújt az Amerikai Haditengerészet által kifejlesztett TOR-projekt, amelyből a későbbi dark web kinőtt. Itt különböző bonyolult algoritmusok segítségével magát az online kommunikációt teszik szinte lenyomozhatatlanná. (Azzá tenni természetesen lehetetlen, de a technológia jelenlegi állása alapján több ezer évbe telne elfogni és visszafejteni egy-egy dark weben TOR-ral küldött üzenetet.) A TOR sikerességét jól mutatja, hogy eleve az Amerikai Haditengerészet fejlesztette ki, kifejezetten titkosított kommunikációra, amelyre mind a mai napig használja is, emellett számos diktatúrából - még Észak-Koreából vagy Türkmenisztánból is – számos anyag csakis a Dark Weben keresztül jut el a világ többi részére. További szomorú, de elsöprő erejű bizonyítéka a Dark Web és a TOR-technológia biztonságosságának, hogy a Dark Web fő profilja mára a bűnözés lett, kábítószereket, fegyvereket, rabszolgákat, bérgyilkosságot és gyermekpornót is vásárolhatunk a segítségével, amellyel szemben a hatóságok gyakorlatilag tehetetlenek a világ minden országában, éppen a de facto lenyomozhatatlan műszaki alapjai miatt [Bejártuk a... (2013)]. Egy ilyen rendszeren alapuló e-demokráciát talán csak egy „kibervilágháború” rengethetne meg.
Ahhoz, hogy az e-demokráciában részt vevő és igen széles jogkörrel rendelkező polgárok ne váljanak az álhírek áldozatául, és viselkedésük ne menjen el olyan szélsőségesen agresszív irányokba, amelyek adott esetben akár a rohingya népirtáshoz hasonló pogromokban is végződhetnek, természetesen inkább civilizációs, mint műszaki megoldások szükségesek, azonban ez utóbbiak sem zárható ki. Kutatást végeztem, feltárandó az online fórumok műszaki paraméterei és a rajtuk kialakuló verbális agresszió közötti korrelációt. Ennek kapcsán a moderáció, az anonimitás, a 36threadelhetőség és a topik kötöttsége alapján vizsgáltam bizonyos, véletlenszerűen kiválasztott, magyar nyelvű fórumokat, viszonylag nagy (több ezres) mintán. Ennek során létező korrelációt tártam fel a fórumok műszaki kialakítása és a rajtuk folyó beszélgetés hangneme között, a következő aspektusok mentén:
- az előmoderált fórumok fórumok esetében (444.hu, Pesti Srácok, Határátkelő blog) összesen 2047 hozzászólás jelentette a mintámat, ebből 176 volt verbálisan agresszív, azaz a teljes minta 7,31%-a.
- szigorúan moderált fórumnak csak a nails.hu-t tekinthettem, ahol az 1000 kommentből 21 darab volt verbálisan agresszív, azaz a teljes minta 2,1%-a.
- lazán moderáltnak tekintettem minden más fennmaradó oldalt, ahol a 4992 hozzászólás 16,13%-a bizonyult verbálisan agresszívnek, azaz 805 darab.
- Összességében – előzetes várakozásaimnak megfelelően – a fenti számok tükrében erős korreláció látható a moderáció szigorúsága és a diskurzus minősége között. Még az előmoderációnál is hatékonyabbnak tekinthető egy szigorú moderáció, de a Pesti Srácok példája mutatta, hogy az előmoderáltság ebből a szempontból kissé eltér a szigorú/laza tengelytől, hiszen az előmoderáció szintén lehet laza vagy szigorú.
Összességében a politikai portálok között a 444.hu egy nagyságrenddel minőségibb diskurzusa enged arra következtetni, hogy a szigorú előmoderáció a leghatásosabb fegyver a diskurzus minőségének romlása ellen.
- 2462 olyan hozzászólást vizsgáltam, amelyek névvel használt fórumokon születtek.
Ezek közül 196 darab volt verbálisan agresszív, a teljes minta 7,96%-a.
- a kvázi anonim (azaz felhasználónév van, de nem a valódi) fórumokról 3473 kommentet vettem bele a kutatásomba, amelyek 13,56%-a, azaz 471 hozzászólás volt verbálisan agresszív.
- teljesen anonim fórum a vizsgálat során csupán a gyakorikérdések.hu volt, amely esetében így az eredmények tökéletesen egyeznek is a portál saját eredményeivel, a vizsgált 2464 hozzászólás 13,59%-a, szám szerint 335 darab tekinthető problémásnak.
- Itt az előzetes hipotézisemnek és az általános „emberi megérzésnek” megfelelő eredmény született, minél anonimabb egy fórum, annál nagyobb a verbális agresszió eszkalálódásának veszélye. Látható, hogy a lényeges különbség a névvel használt és a nem névvel használt fórumok közt van, majdnem kétszeres szorzó, a kvázi anonim és a teljesen anonim viszont már lényegében hibahatáron belül van. Amennyiben hozzávesszük, hogy az elektronline.hu-n az összes verbális agresszió majdnem teljes egészében két felhasználó nevéhez volt köthető, akik mindketten azzal a fórumon 37szinte soha nem használt lehetőséggel éltek, hogy nem a saját nevükön regisztráltak, a különbség még szignifikánsabbnak tűnik.
- Nem threadelhető fórumok voltak a mintában az elektronline.hu, a nails.hu, a Határátkelő blog és a gyakorikérdések.hu. Ezekről összesen 5593 kommentet és 589verbálisan agresszív hozzászólást gyűjtöttem össze, amely 10,53%-os eredmény.
- Az összes többi fórum a mintában threadelhető volt és a maradék 2806 hozzászólás közül 403 volt verbálisan agresszív, a minta 14,72%-a.
- Ezek a számok cáfolták előfeltételezésemet, mivel én abból indultam ki, hogy a nem threadelhető fórumok esetében nem tudnak egyes felhasználók a diskurzusból kiválni és saját diskurzusok formájában elrendezni nézeteltéréseiket, hanem azt a normál kommentfolyamban kénytelenek megtenni, ezzel más felhasználókat is bevonva. Úgy tűnik, ezzel szemben a threadelhetőség esetében nagyobb a csábítás, hogy a verbálisan agresszív felhasználó személyesen szólítsa meg azt, akivel szemben agresszív kíván lenni, a támadott fórumozó pedig nehezebben tud kitérni és elsiklani a threadelés felett, mintha csak egy hozzászólásban lenne megszólítva a sok közül.
- Teljesen kötetlen topikú fórumot a minta nem tartalmaz, csak két vizsgált fórum egyes részeit. A nails.hu Általános csevej topikja és az elektronline.hu Szakidili kategóriája biztosítja a kötetlen beszélgetés lehetőségét, az ezekből átvizsgált 1029 hozzászólás 8,36%-a, azaz 86 darab bizonyult verbálisan agresszívnak.
- A kötött topikú beszélgetések 7381-es mintáján 916 darab volt verbálisan agresszív, amely 12,41%-os arányt jelent.
- Ebben a kategóriában nem éltem előfeltételezésekkel, a kapott eredményekre egy hasonlatot dolgoztam ki. A kötetlen topikú fórumok a verbális agresszió szempontjából olyanok, mint egy utcai inzultus egy köztéren, a kötött topikúak pedig olyanok, mint a ketrecharc. Ha valakit megtámadnak a Móricz Zsigmond körtéren módjában áll elfutni, segítséget kérni, felszállni egy villamosra, stb. A ketrecharc során azonban a küzdők – szó szerint – keretek közé vannak szorítva és a konfliktusból csak feladás, győzelem vagy kiütés árán lehet kilépni. Hasonlóképp egy kötetlen topikban a megtámadott felhasználónak módjában áll hallgatni, átmenetileg nem kommentelni a fórumon, amíg másra nem terelődik a szó, esetleg a korábbi témát ignorálva új, nem agresszívat dobni fel. A kötött topik esetében erre nem áll fent a lehetőség, mert a más téma elővezetése offolásnak minősülne, amelyet a téma jelentette korlátok nem tesznek lehetővé, legfeljebb egy „ne offolj” típusú újabb támadásra adna lehetőséget. A témából való kiszállás itt sokkal inkább tűnik 38feladásnak, így vagy a feladás vagy a konfliktusban való további részvétel marad lehetőségként.
Belátható tehát, hogy még a veszélyes tendenciákkal szembeni preventív védekezésben is helye van a műszaki megközelítésnek.
Társadalmi megközelítés[]
Mindezekre a súlyos problémákra, továbbá arra, hogy az adat mára a fizikai nyersanyagokkal hasonló értékű gazdasági tőkévé vált, vonatkozik Nick Srnicek, a londoni King’s College filozófusának megoldási javaslata, amely gondolatmenet mindjárt egy meghökkentő állítással indít: Srnicek szerint napjainkra a Facebook, a Google, a YouTube és általánosságban a web2.0 közszolgáltatássá vált, azaz szükséges volna államosítani és transzparens szabályok szerint üzemeltetni őket, az átláthatatlan és elszámoltatásra nem kötelezhető magánóriáscégekkel szemben [Horváth (2017)]. Noha kétségtelenül objektív akadályai is volnának egy ilyenfajta államosításnak, azonban a gondolat mindenféleképpen megfontolandó, akár olyan értelemben is, hogy csupán bizonyos, szűk szegmensekben működjön közszolgáltatásként a web2.0, ott viszont erős közösségi kontroll alatt, pontosan az ilyen negatív tendenciákat és eseményeket megelőzendő.
Bár nyilvánvalóan számos egyéb aspektusból is tovább lehetne kutatni ezeket a kérdéseket, annyi javaslattal bátran élhetünk, hogy az esetleges „közüzemi web.2.0” mindenképp igyekezzen előzetesen olyan műszaki struktúrát kialakítani, amely nehezíti az indulatok elszabadulásának veszélyeit. Ugyanakkor sajnálatos módon itt sem rendelkezünk jelen pillanatban optimális megoldással, hiszen a szigorú előmoderáció könnyedén átcsaphat cenzúrába, a kötelező névhasználat a közügyekben történő véleménynyilvánítástól bátortalaníthat el embereket, a kötetlen topik pedig nyilvánvalóan ellentétben áll a közügyek intézésével, amely önmagában már megköti bizonyos értelemben a témát. A threadelhetőség azonban valóban kizárható és talán nem is kívánatos elem egy közügyeket megvitatni hivatott felületen.
Összességében a jó műszaki megoldások fontos kiegészítői lehetnek ennek a folyamatnak, amelynek azonban döntően inkább kulturális szinten és offline kell lezajlania.